Tündérkeresztanya kerestetik!

De most komolyan... 

Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább és feladom az egészet - persze, erre úgysem lennék képes. Ha valaki azt mondja nekem, 2010 környékén - amikor még csak kis zöldfülű taknyos voltam, aki az asztalfiókjának írogatott - hogy írónak lenni nem csupa móka és kacagás, biztosan szemberöhögtem volna, aztán elküldöm egy moziba, hogy ott vetítsen. Végtére is, mi lehet abban nehéz, hogy valaki szavakat, mondatokat pakol egymás mellé, aztán - az Isten tudja, hogyan - kikerekedik belőle egy történet?

Ebben semmi. Megírni egy történetet - már, ha rendelkezik az ember az ehhez szükséges íráskészséggel - körülbelül olyan egyszerű, mint kicselezni egy csecsemőt fociban. Így, hogy - hála az égnek - már magam mögött tudhatok két regényt és a harmadik is behelyezkedett már a szülőcsatornába, bizton állíthatom, hogy kitalálni a szereplőket, felépíteni a világot, mozgatni a szálakat, stb. talán jó, ha a 10 százalékát kiteszik az egész könyvírás biznisznek. 

"Mert, mi van még?"  - kérdezhetné a laikus, és kérdezi is. Habár, erről csináltam az első videót, de mivel a blogger kisördöge nem szimpatizált a képemmel, megpróbálom röviden összefoglalni, írásban. 

Szóval, amint leütötted az utolsó pontot, megkezdődik az eszeveszett hajsza, amikor önmagaddal futsz versenyt. A tét pedig, hogy kibírod-e ép ésszel, hogy beérj a célba, vagy a hőn áhított célvonal előtt össze csuklasz és feladod. Hála a jó égnek, én még bírom magamat, noha egyszer-egyszer komolyan ahhoz lenne kedvem, hogy kilépjek a versenypályáról, leheveredjek az árnyékba és csak nézzem, ahogy mások rohannak előre, a céljuk felé. 

Ugyanis, amint felteszed az utolsó pontot, nincs vége a feladataidnak. Ekkor kezdődik csak az igazi ihaj-csuhaj. Először is, elkezded átnézni az irományodat. Nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább hatvanhétszer. Átírod, kivágsz belőle részeket, beleírsz részeket, átformálod a sztorit, közbeékelsz, magyarázol, elveszel és adsz. Aztán újra átnézed és újra átnézed, hatmilliószor ellenőrzöd, kinyomtatod, átírod, újra kinyomtatod. Idegsokkot kapsz, aztán újra nekiülsz. 

Mindeközben pedig napi szinten veszíted el a hitedet önmagadban, a tehetségedben és úgy konkrétan az egész világban. Végül, valahonnan mégis erőt merítesz és gatyába rázod a regényedet. 

Azt hiszed, nyugodtan hátradőlhetsz és élvezheted a munkád gyümölcsét? Hát, nagyon nem. Gratulálok, eljutottál a regénykiadás harminc százalékához. Lépjünk tovább a következő szintre. 

Szóval, van neked egy - vélhetően - jó regényed, amit szépen meg is formáztál. Hogyan tovább? Természetesen kiadót kell keresned. A hagyományos könyvkiadásról most nem beszélnék, azt teljesen más lapra tartozik. Most értél el tehát oda, hogy a különböző kiadók között keresgélj. Hacsak nem teszel rá nagy ívben és fontos számodra a saját szellemi terméked, akkor bizony apró részletekbe menőig utána fogsz szimatolni a különböző magánkiadóknak. Megnézed a neten a véleményeket, fórumhozzászólásokat, lecsekkolod (legalább százszor) a honlapjuk minden egyes ablakocskáját, megnézed a munkáik minőségét, még azt is, hogy hány követőjük van twitteren, vagy hány lájkot kaptak facebook-on. Sok pénzed, vagy akár az egész munkád bánhatja, ha nem vagy körültekintő és elbagatelizálod a kiadóválasztás kérdését. 

Tegyük fel, hogy kapcsolatba léptél pár kiadóval, meghallgattad az ajánlataikat, majd a számodra legkedvezőbb ajánlat alapján választasz. (Nekem ez az Underground lett). Megvagy a negyven százalékkal. Most a kiadó által előírt formába kell előtördelned a szövegedet, mert nagyon nem mindegy a végleges tördelés szempontjából, hogy milyen külalakkal adod le. Drágíthatja a tördelést, ha nagyon sok utómunka van egy szöveggel. Nekem például ki kellett szednem az összes gondolatjelet, mert automatikus felsorolásra kapcsoltam a word-öt. Így, az elejétől újra kellett szerkeszteni az egészet. (Hogy ti ne essetek ugyanebbe a hibába, kapcsoljátok ki az automatikus felsorolást, helyette használjátok a ctrl és - kombinációt, ha gondolatjelet szeretnétek írni). De ez csak egy apró szegmens, nagyon sok mindenre kell még figyelni, ha igény van rá, később írhatok róla. 

A tördelés után jön a borítóterv (ha kérsz pl. lektorálást, stb, az természetesen egyedi dolog, akkor előbb az készül el, csak aztán tördelik). 

Szóval, a borító. Az UDG-nál választhatsz alap borítót, vagy egyedi (művészi) borítót, aminek a költségei természetesen a csillagos égig rúghatnak. Szóval, ez teljesen rajtad és az elképzeléseden áll. Ha van egy jó grafikus ismerősöd, vagy ismerősödnek ismerőse, akkor elképzelhető, hogy olcsóbban megúszod, de vigyázz (!), mert a borítót csak azután lehet elkészíteni, hogy a pontos könyvméret megállapításra került (ehhez készen kell legyen a tördelés, hogy kijöjjön a végleges oldalszám). Én személy szerint amondó vagyok, hogy igen sokszor a ruha teszi az embert és ez igaz a könyvekre is. Hacsak nincs nagyon nagy neved és nem vagy befutott bestseller író, aki vezeti a TNYT best seller listáját, akkor próbáld meg minél eladhatóbbá varázsolni a könyvedet. Ehhez pedig szüksége lesz egy olyan köntösre, ami kiemeli a tömegből. Szóval, én a borítón nem spórolnék. (Nem is fogok). 

Ha minden készen van és könyvformát kapott az irományod, kapsz egy ellenőrző példányt és ha ez is rendben van, mehet a nyomdába a végleges könyv. Természetesen szerződésben rögzítve van minden, a terjesztés módjától kezdve a megvásárolt példányszámokig, stb. Ebbe most nem mennék bele, ez evidens. 

Gratulálok! Elérted az ötven százalékot. 

"Hogy mi? Még csak ötven?"
Igen, és még jóindulatú is voltam. Most következik az, amit én a regényírás legmocskosabb részeként szoktam emlegetni, mégpedig a MARKETING. (Brrr!)
Ugye te sem hitted, hogy amint kijön a nyomdából a könyved, végre gyönyörködhetsz a kemény munkád gyümölcsében? Mivel nem ismernek, a kutya nem fogja megvenni a könyvedet. Persze, kis hazánkban (és úgy kompletten a világon is) hacsak nem vagy hiper-szuper híres, nem fogsz megélni a könyvkiadásból.
Mi az, hogy megélni, még az sem biztos, hogy a ráfordított költségedet vissza tudod hozni. Ezért is vagyok én amondó, hogy a profit lényegében jelentéktelen. Az igazi lényeg az olvasótábor kiépítése (akkor meg főleg, ha profitorientált vagy). Elvégre, azt senki ne mondja nekem, hogy csak szimpla szórakozásból ment végig a könyvkiadás göröngyös útján, hogy elmondhassa magáról, van egy könyve! Ha senki nem olvassa, oly' mindegy, hogy megírtad-e az évszázad legnagyobb sztoriját, attól még te is és a történeted is elsüllyedtek a névtelenségben. Szóval, a marketing szerves része, sőt (!) a legmeghatározóbb része a könyveladásnak. (Lásd: 50 shades of grey. Szar sztori, igénytelen nyelvezet. Csak egy jó marketinges csapat kell és jön a milliós eladás). 

És, hogy miért keresek tündérkeresztanyát? Egyszerűen csak szeretném, ha előkapná a varázspálcáját, megpöckölné a kobakomat és sikeres íróvá varázsolna. Manapság ugyanis ha tehetséged van, az még semmit nem számít. Árucikként kell gondolnod magadra, én pedig ezt annyira utálom...