Éppen egy hete vehettem először a kezembe a gyönyörűséges Kavargó Rózsaszirmokat. Ez az egy hét pedig sok tanúsággal szolgált.
Például, sosem gondoltam volna, hogy ilyen sok ember szurkol nekem a háttérből. Még ha nem is feltétlenül érdekel mindenkit a téma, vagy a műfaj, amiben alkottam, akkor is jóérzéssel tölt el a tudat, hogy vannak, akik örülnek a boldogságomnak.
Köszönöm nekik utólag is a kedves és biztató szavakat, na meg a gratulációkat.
Hálás vagyok azoknak az embereknek is, akik jelezték, hogy érdekelné őket a könyv és azoknak, akik folyamatosan rágják a fülemet, hogy sürgessem már a dolgot, hogy végre ugyanúgy a kezükbe foghassák a Kavargó Rózsaszirmokat, mint én.
Nekik üzenem, hogy ez hamarosan meg fog történni. :)
Sajnos "negatív" tapasztalatot is szereztem, ami nem is egészen negatív, de mindenképpen idegesítő, vagy inkább irritáló. Persze, még véletlenül sem vetném ezt senkinek a szemére, de azért magamban fortyogok, vagy éppen elszontyolodok, amikor minden második ember ugyanazt a kérdést intézi hozzám: MAGADRÓL ÍRTAD?
NEM!
Nem akarok senkit megbántani, tényleg nem, de fel nem foghatom, miért olyan hihetetlen, vagy elképzelhetetlen, hogy az egész regény a fantáziám terméke. Milliónyi könyvet olvastam már, és sosem fordult még csak meg sem a fejemben, hogy az író a saját életét dolgozta fel a műben, hacsak nem naplóregényről, vagy életrajzi ihletésű regényről volt szó.
Elmondom mindenkinek, aki megkérdezi, de itt is leírom:
A Kavargó Rózsaszirmok teljesen, totálisan, csak és kizárólag a fantáziám terméke. Nem az, hogy nem életrajzi ihletésű, de még csak nincs is olyan benne, amit személyesen megéltem (sajnos vagy szerencsére). Van fantáziám. :) Ha semmi mással nem is, legalább azt hadd higgyem már el magamról, hogy fantáziával megáldott a Teremtő. :D De, ez a további kötetekben egyébként is szembetűnő lesz. :)
Puszi!
