Ha lehet egyáltalán két kategóriába besorolni az írókat, akkor mindenképpen azt mondanám, hogy vannak, akik a névtelenség mögé bújva, álnéven publikálnak, mások büszkén vállalják az arcukat.
Nagy dilemma, hogy mutassuk-e meg magunkat a (remélhetőleg) nagy közönségnek és engedjük-e be őket a magánszféránkba, vagy alakítsunk ki egy fiktív személyt, az általunk kreált írót, akinek a személyiségjegyeit épp úgy megformáljuk, mintha csak valamelyik karakterünk lenne.
Én sokáig burkolóztam a névtelenségbe, főleg abból az indíttatásból, hogy (mint, ahogyan azt már korábban kifejtettem) az, hogy valaki elé tárom a fantáziámat olyan, mintha beengedném a hálószobámba, hogy ruha nélkül végigelemezze a testemet.
Végül, mégis amellett döntöttem, hogy vállalom az arcomat és felvállalom azt, hogy mit csinálok, mit hoztam létre. Bevallom, ez az ismerőseim előtt volt a legnehezebb. Nagyon sokan ferde szemmel néznek egy olyan emberre, aki eltér az átlagtól és azért azt be kell lássuk, hogy a hétköznapokban elég kevés ember vetemedik könyvírásra, még kevesebben vannak azok, akik a megjelentetés mellett döntenek.
Mikor létrehoztam a facebookon a saját írói profilomat és elkezdtem meghívni az ismerőseimet, egy zabszemet sem lehetett volna bedugni a fenekembe. Attól tartottam, hogy majd ki fognak nevetni, vagy, ami talán még rosszabb, csomó negatív kritikát fogok kapni, ami elveszi a kedvemet és az önbizalmamat. Ennek ellenére úgy határoztam, hogy ha valaha is szeretnék "valakivé" válni ebben a világban, legyen szó írásról, vagy bármi másról, vállalnom kell önmagamat. Végtére is, sosem lesz olyan, hogy a környezetünkben lévő minden embernek megfelelünk, és nem is kell. Minden ember más, és mindenkinek más tetszik. Éppen ez a szép a világban.
Másrészről sokat nyomott a latban, hogy ha azt szeretném, hogy bárki is elolvassa a szerzeményemet, ismertségre lesz szükségem. Lehet egy írás akármennyire jó, ha nincs olvasóközönsége, megette a fene. Olvasóközönséget építeni pedig először mindenképpen az ismerőseink körében lehet, ami aztán kinövi magát (legalábbis ideális esetben) országos ismertséggé.
Ezért, elengedhetetlen felvállalni az arcunkat és egyébként is, véleményem szerint az emberek - kíváncsiságukból adódóan - szeretnek belátni a kulisszák mögé és szeretik, ha információkat szereznek egy olyan személyről, akinek az "agymenését" ( :D ) olvassák.
Szóval, mosolyra fel! Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Maximum azt gondolják, hogy furcsa vagy. És, ahogy David mondta Catherine-nek: "Különcnek lenni jó".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése