2016. november 3., csütörtök

A szexjelenetekről, őszintén

Tagadhatjuk, hogy mindannyian szeretjük a jól megírt szexjeleneteket - meg úgy kompletten a szexjeleneteket. Úgy is is fogalmazhatnánk, hogy a regényekben lévő szexjeleneteket a nők "pornófilmjei". Éppenséggel csak a fene-nagy női önérzetünk és belénk nevelt erkölcseink nem engedik, hogy beismerjük: bizony, nekünk nőknek is szükségünk van az erotikus történetekre. 
A férfiakkal ellentétben - emocionális lényekként - való igaz, hogy jobban preferáljuk a szépen megfogalmazott, művészi erotikát a hardcore gangbang-el szemben, a lényegen mindez azonban csöppet sem változtat. A szexjelent szükséges, főleg, ha a felnőtt olvasók a célközönségünk. 
A szex ugyanannyira hozzátartozik az élethez, mint az evés, a kirándulás, vagy éppen a munkába járás. A különbség csak annyi, hogy erről valami miatt nem illik beszélni. 

És éppen ez teszi a szexjelenetek írását kínossá. Mert hát, magának mindenki beismeri a betegesnek titulált vágyait (Úristen, egy felnőtt ember érdeklődik a szex után, micsoda szentségtörés), az olvasók elé tárni a képzelt világunkat már sokkal-sokkal nehezebb. 
Hiszen, ezzel adok egy darabot önmagamból. Odaadom az olvasómnak a szexuális fantáziámat (hazudik, aki azt mondja, hogy neki nincs olyan) odaadom a vágyaimat, vagy éppen az emlékeimet, a saját tapasztalataimat, a látottakat és olvasottakat. Ezekből pedig összejön egy (de általában több) szexjelent. 

És, hogy ez milyen az írónak? Számomra olyan, mintha meztelenül állnék az olvasóim előtt és hagynám, hogy megszemléljék a testem minden egyes porcikáját. Az idegen emberekkel még nincs is olyan nagy probléma. Végtére is, csak kevés esély van arra, hogy visszajutnak hozzám a szavaik. Az már sokkal kellemetlenebb, amikor ismerősök olvassák a szexuális fantáziánkat, hovatovább, olyan emberek, akik mondjuk a haragosaink és bizonyosan tudjuk róluk, hogy ki fogják kacagni a szavainkat. 

Nagyon sokáig ez tartott vissza attól, hogy beletegyek egy jó jelenetet a könyvembe. Ami az én lelki szemeim előtt szexi volt, érzéki és erotikus, mégsem mertem leírni, vagy ha leírtam, csakhamar ki is vágtam. Hogy miért? Mert elképzeltem az ismerőseimet, amint olvassák a sorokat. Elképzeltem az exeimet, amint magukra ismernek egy-egy jelenetben, vagy egyszerűen csak megmosolyogják a gondolataimat. Igen, az embert érdekli, hogy mit gondolnak róla mások. Hogy mit gondolnak azok az emberek, akik körülveszik. 

Engem személy szerint olyannyira érdekelt, hogy majdnem szexjelenet mentesen küldtem nyomdába a Felébresztvét. Voltak ugyan utalások, apró részletecskék, de ódzkodtam attól, hogy bárki is, aki ismer pironkodjon, vagy nevessen a soraimon. 

Az utóbbi pár napban azonban - hála az utolsó ellenőrzésnek - meggondoltam magam. Akárhogyan próbáltam elnyomni az érzést, hogy a fejemben meglévő szexjelenetek nélkül is megáll a történet a saját lábán (mert megállna), mégis hiányérzetem volt. Hiányzott az a plusz, az az erotika, ami egy jó felnőtt regényt jó felnőtt regénnyé tesz. 

Persze, arra is próbálok vigyázni, hogy ne billenjen át a mérleg nyelve és a szex ne vegye el a hangsúlyt a történet valódi mondanivalójától. De, ha már úgyis tudjuk, hogy megtörténik két ember között az, aminek meg kell történnie, miért hallgatnánk róla? Miért intéznénk el két félmondattal, pár aprócska utalással? 

A szex nem bűn. A szex nem rossz. A szex az emberi élet egyik legszebb és legtisztább ajándéka, amit egy percig sem szabad szégyenkezve megélnünk. 

Ezért döntöttem úgy, hogy büszkén vállalom a fejemben lévő képeket, és megadom Catherinnek a lehetőséget, hogy elmesélhesse ezeket a pillanatokat. 

Szóval, igen. A Felébresztve tartalmazni fog szexjeleneteket. Szenvedélyes szexjeleneteket. Mert istenemre legyen mondva, urban fantasy létére próbálom a legrealisztikusabban érzékeltetni Catherine világát. 

Írással kapcsolatos dolgok, amiken kiakadok

Valamilyen különös okból kifolyólag ihletet kaptam ahhoz, hogy elkészítsek egy tíz pontból álló listát, amiben azt taglalom, hogy melyek a...