Keresve sem lehetne fontosabb hozzávalót találni az Isten adta tehetségnél ahhoz, hogy jó íróvá válj. Az írás azonban ugyanúgy fejleszthető - és fejlesztendő - mint például az énekhang, vagy a kézügyesség.
Éppen ezért a kérdés nem lehet az, hogy kell-e fejleszteni, ehelyett arra kell megtaláld a választ, hogy TE személy szerint hogyan tudod a legtöbbet kihozni magadból.
Rossz hír, hogy erre pontos receptet talán még a legnagyobbak sem tudnak neked adni, tekintve, hogy minden ember más és más, a kreativitás pedig pont egy olyan dolog, amit nem lehet "how to" módon meghatározni. A jó hír ugyanakkor, hogy tippeket, trükköket megannyit lehet találni a különböző szakkönyvekben, vagy az interneten. Mi tehát a teendő? Egyszerűen csak ki kell próbálnod, hogy számodra melyek a leghasználhatóbb és legkifizetődőbb technikák.
Mi vált be nálam, hogyan fejlesztettem önmagam:
1.) Olvass!
Klisének tűnhet és egyértelműen mindenhol ezzel kezdik az okítást, de ez a legnagyobb igazság. Önmagában természetesen nem elég, mivel nem válik mindenkiből író, aki sok könyvet olvas, ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz, hogy a képzelőerőd, a szókincsed, alapból a gondolkodásmódod fejlődjön. És egyébként is, szerinted lehetne egy olyan emberből énekes, aki sosem hallgatott zenét?
2.) Írj sűrűn, ha teheted minden nap!
Ez természetesen egy olyan dolog, ami nem feltétlenül válik be mindenkinél. Egyesek minden reggelüket azzal kezdik, hogy lejegyzik az álmaikat, mások esténként naplót vezetnek. Megint mások - köztük én is - napi szinten foglalkoznak a regényeikkel, novelláikkal, irományaikkal. Lehet, hogy te személy szerint azok közé az emberek közé tartozol, akiknek szükségük van szünetre, pihenésre. Az írás nem egyszerű munkafolyamat, könnyen el lehet benne fáradni, ha nem is fizikailag, szellemileg mindenképp. Szóval, ha úgy érzed, hogy zsong a fejed és egy betűt sem tudnál leírni, ne tedd! Lépj ki a komfortzónádból, szerezz élményeket és jönni fog az ihlet! Ugyanakkor, az is elképzelhető, hogy olyan vagy, mint én és jobb szeretsz a magad kis csöndességében töltekezni. Ha képes vagy akár egy rohadó almából is ihletet meríteni, akkor tedd! Nálunk újságíróknál például bevett gyakorlat az oktatás során, hogy egy elénk lerakott tárgyról kell egy kis szösszenetet összerittyentenünk, megadott karakterszámban és meghatározott műfajban. Nehéz, de csak ajánlani tudom. Sokat segíthet a későbbiekben.
3.) Alkoss magadnak szabályokat!
Furcsán hangozhat, mivel a kreatív dolgokat pont nem olyannak gondolnánk, amiket szabályok közé lehetne szorítani, ugyanakkor a szabályrendszer mégis elengedhetetlen az alkotásban (is). Gondolj csak Petrarca szonettjeire! A szonett az egyik legkötöttebb versszerkezet, aminek pontos szabályai vannak, ez mégsem szabott gátat annak, hogy máig (méltán) ismert alkotások születhessenek. A szabályokra azért is van szükség, mert legtöbbször nem az ihlettel van problémánk, hanem a lustaságunkkal. Legalábbis, nálam így van. Néha legszívesebben felmondanám egy diktafonra, vagy leíratnám Dragon Dictation programmal, ami a fejemben van, mert a fenének sincs kedve pötyögni. Aztán, valahogy mégis erőt veszek magamon, mert ez nálam egy szabály, amit magamnak alkottam.
4.) Gondolj a célodra!
Ha nem találsz magadnak egy megfelelő motivációt hamar ki fogsz égni és belesüppedsz a szürke hétköznapokba. Ezzel alapjában véve nincs baj. Véleményem szerint, ha valaki írónak született, az úgysem fogja feladni az elhatározásait, a többiekért pedig nem kár. Ugyanakkor, a legjobbakkal is előfordulhat egy olyan periódus, amikor nincs kedvük írni. Ebben sokat segíthet, ha kitűzöl magad elé egy célt. Egy olyan célt, amit valóban vágysz, valóban kívánsz. Ne olyat keress, hogy "jó lenne, ha...", azért még soha senki nem törte a nyakát. Egy olyan célt próbálj meg találni magadnak, ami nélkül nem élet az életed, amit, ha nem érnél el, úgy éreznéd, hogy feleslegesen éltél. A kulcsszó a szenvedély. Szenvedélyesen kell akarnod, hogy elérd a célodat, mert ez a szenvedély végig fog hajtani az utadon akkor is, ha nyakig érő mocsárban kell azt megtenned.
5.) Hidd el, hogy író vagy!
A hitetlenséged a legnagyobb ellenséged, ez okozhatja számodra a legnagyobb kárt. A legtöbb ember sokkal többre lenne képes, ha nem az önbizalomhiány mocskában fürdőzne. Merd elhinni, hogy okkal kaptad az írás iránti szeretetedet! Az Univerzumban semmi sem történik véletlenül. Ha a Teremtő megajándékozott ezzel a csodás képességgel, ne vond kétségbe az ö akaratát! Higgy magadban! Ha erre nem vagy képes, rögvest add fel! Nincs értelme évekig húzni az idődet, hogy a saját, általad teremtett fantomoktól megriadva visszatáncolj a célegyenesből.
6.) Szeresd, amit csinálsz!
Gyakorta mondja az egyik előolvasóm, hogy rajongok a saját könyveimért. És (kapaszkodj meg!) ez így is van. Végtére is, ki szeresse őket, ha nem én? Leld örömöd és élvezeted abban, ahogyan a karaktereket formálod, ahogy a világot felépíted, ahogy újra és újra átírod a történetet és világra hozol egy egyedi alkotást, amit előtted még senki nem tett meg és senki nem is fog. Ez a TE szellemi terméked, a TE gyermeked. Az ember pedig szereti a gyermekeit. Persze, ahogy korábban is említettem, lesz olyan, hogy nem lesz kedved leülni a számítógép elé és pötyögni, lesz olyan, hogy besokallsz, de melyik szülő nem fárad néha bele a gyereknevelésbe? Ettől függetlenül még szeretned kell, amit csinálsz, nem is lehet ezt másképp csinálni. Gondolj csak bele! Az általad kreált világ számára te vagy az isten. Nem szeretnél isten lenni?
7.) Adj időt magadnak!
Korábban, amikor még tényleg nagyon zöldfülű kezdő voltam, irigykedve olvastam azoknak az embereknek a kommentjeit a különböző blogokon, akik azzal frenkiztek, hogy egy hónap alatt összedobtak egy regényt. Sokszor szegte a kedvemet, hogy nekem nem ment. Én még fél év után is az akkori regényem felénél jártam és még arról sem volt lövésem, hogy mit szeretnék belőle kihozni. Egyszerűen csak írtam, mert kikívánkozott belőlem. Mára már teljesen máshogy gondolom. Ismét a gyermekes példát tudom felhozni. Azzal, hogy világra hozol egy kisbabát, még nem ismered. Akármennyire furcsa, a gyermeked számodra egy teljesen idegen ember, akit hetek, hónapok, évek alatt ismersz meg. Sőt, mondok jobbat. Neki is hetek, hónapok, évek kellenek, hogy megismerhesse önmagát. A regényírás, és maga a regény ugyanilyen. Idő kell ahhoz, hogy megismerd a szereplőidet. Legalábbis, nekem olyanok a karaktereim, mintha valódi emberek lennének. Vannak rejtett képességeik, vannak titkos gondolataik, olyan tulajdonságaik, amelyek még számomra is rejtve maradnak hosszú ideig. Ugyanígy, ahhoz is kell egy bizonyos idő, hogy átlásd a saját történetedet. Nem vitatom, hogy vannak zsenik, akik képesek pár hét alatt világraszólót alkotni, de a legtöbb esetben képtelen vagyok elhinni, hogy akár maga az író tisztában van a saját történetével, ismeri annak minden szegmensét, nem beszélve a különböző személyiségekkel megáldott szereplőkről. Ilyenkor lesz tele a regény egy csomó ellentmondással, a háttérben pedig ott egy író, aki maga sem tudja, hogy merre halad a saját sztorija.
8.) Ne hallgass a kritikákra!
Ha másért nem is, ezért a tanácsért biztosan sokan megköveznének, de ismét csak magamból tudok kiindulni. Habár - lekopogom - annak ellenére, hogy jó pár éve benne vagyok az újságírásban, a "tudsz te ennél jobbat is" kritikánál nem kaptam még "rosszabbat". De - bevallom - nem is igazán keresem a lehetőségeket arra, hogy kritikákkal bombázzanak. Nyilván, ha megjelenik a könyvem és lesz olvasótáborom fogok negatív kritikákat is kapni, ezeknek a kezelését majd nekem is meg kell tanulni. A kritika, hiába mondják, hogy építő jellegű, sok esetben gátat tud szabni a kibontakozásnak. Elveszi az önbizalmadat, és máris üdvözölhetjük az ötödik pontot. A negatív dolgok, amit akárki, akármilyen indíttatásból összehord, sok esetben egy életre beleéghetnek a lelkedbe, visszahúzva ezzel a célod elérésétől. Ráérsz a kritikákkal akkor foglalkozni, amikor már lesz egy olyan önbizalom-bázisod, hogy nyitott szívvel tudd fogadni az ÉPÍTŐ jellegű kritikákat.
9.) Ne félj megmutatni magadat a világnak!
Nekem nagy problémám volt elég sokáig, hogy nem mertem kiadni a kezemből az írásaimat. Aztán, amikor újságírótanonc lettem, ez elengedhetetlen volt, mivel ezekre (is) kaptam az osztályzatokat. Később már csak a szűk ismeretségi körömnél okozott problémát, hogy nem szerettem volna, ha tőlem olvasnak. Frusztrált, sőt egyenesen elborzasztott a tudat, hogy például édesanyám egy-egy pikáns jelenetemet olvasgatja. Bevallom, mai napig van olyan, hogy belepirulok, ha beleolvas egy-egy készülő regényembe, a jelenet milyenségétől függetlenül, de mára már úgy hiszem, megtanultam kezelni a "lámpalázat". Hogy hogyan csináltam? A legféltettebb, leginkább pironkodásra okot adó jelenetemet toltam az orra alá, miközben összeszorított fogakkal vártam, hogy a végére érjen. Ha látta a "legdurvábbat" már úgysem érheti meglepetés. (Ó, dehogynem :D ).
10.) Ha elakadtál, írj kézzel!
Kézzel? A mai világban? Bizony, sokan elfelejtik, hogy a kézzel való írás milyen fontos is tud lenni. Én például nagyon sok jelenetemet írtam meg kézzel. Konkrétan az olyanokat, amik megkívánták, hogy szépen, már-már merengősen legyenek megalkotva. Nálam legalábbis szükség van erre a technikára. Sokkal szebben és sokkal mélyrehatóbban írok, ha tollat fogok a kezembe és nem a klaviatúrán pötyögök. Tudományosan bizonyított, hogy a kézzel való írás során dominál a jobb agyfélteke. Mivel ilyenkor lényegében rajzolunk, (betűket rajzolunk) a kreativitásért felelős agyféltekénk működésbe lép. Emellett a kézzel való írás lelassítja a gondolatok áramlását, így sokkal jobban tudunk fókuszálni a részletekre. Ha művészibb típus vagy, még a betűírásban is örömedet leled (például én így vagyok vele), a betűk kanyarítása, kunkorítása is sokat segít abban, hogy megformáld a történetedet. Ha eddig még nem tetted, próbáld ki!
+1.) Hallgass zenét a megfelelő hangulat eléréséhez!
Az írás és a zene van, hogy kéz a kézben jár, van, hogy kizárják egymást. Én személy szerint a kettő között vagyok. Zenét általában azokhoz a jelenetekhez szoktam hallgatni, amikor sokáig nincs párbeszéd, ugyanakkor egy nagyon érzéki, nagyon felkavaró, nagyon megható (stb) jelenetet kell leírnom. Például előszeretettel alkalmaztam jazz zenét a szexjeleneteimhez, vagy buli jeleneteknél valóban én is meghallgattam az adott számot, amit megemlítettem a könyvben, miközben próbáltam felvenni a hangulatot. (Szerencsére nálam ez könnyen megy). Máskor, főleg a magyarázós, párbeszédes részeknél kifejezetten zavar és ki is veri a gondolatokat a fejemből. Szóval, ismét csak azt tudom mondani, hogy próbáld ki, neked melyik módszer jön be a legjobban!
Remélem segítettem. Sok sikert és jó írást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése