Nocsak...

Nini, csak nem kézirat javítás történik? :D

Indulás

Kedves Olvasó! 

Sok szeretettel köszöntelek a frissen indult blogomon, melyet a regényeimnek szeretnék szentelni. Megannyi álmatlan éjszaka-, kiselejtezett fejezet- és több, mint egymillió karakter után örömmel jelenthetem be, hogy elkészült első regényem, a Felébresztve. 

Nézzük, hogy miről is szól ez a regény, melyet első gyermekemnek tekintek, s melynek a sorsát úgy viselem a szívemen, mintha valóban az édesanyja lennék. Hiszen ez így is van. Én hoztam a világra és belőlem táplálkozott. Most pedig, mint ahogyan az édesanya is elindítja tipegőjét, szeretném megragadni a képzeletbeli kezecskéit és megismertetni vele a világot, s a világgal őt. 

A történet elsőre sablonosnak tűnhet, boszorkák, bukott angyalok, boszorkányvadászok... A fantasztikus irodalomban több tucatnyian feldolgozták már ezt a témát, azt azonban megígérhetem, hogy a Felébresztve nem merít egyik hasonló témájú történetből sem. 

De akkor mégis miről szól? Miben másabb? Miért érdemes elolvasni? 

Erre pontos választ még én, az író sem tudok adni. Miről szól? Ez éppenséggel még egészen egyszerűen megválaszolható. 

A történet főhőse a 18 éves Catherine Elwood, aki középkori ideológiákat valló, vallásos iskolában tanul, név szerint a Szent Teréz Leányotthonban. A kezdetekben - bevallom - olyan idegesítően naiv, hogy még én magam is lekevernék neki egy-két átszállót, ha a kezem közé kerülne. A jó hír? Catherine, mint ahogy az elvárható, fejlődik, tapasztal, változik és rendíthetetlenül halad a végzete felé, még akkor is, ha ő ezzel egyáltalán nincs tisztában. 

Első körben például, pár hónappal a vizsgái előtt megbokrosodik és lelép az iskolából, hogy - Catherine szava járás szerint - hetyegjen egy kedvére való fiúval. Aki, mint talán azt mondanom sem kell, közelében sem jár a klasszikus értelemben vett "normálisnak". 

Milyen szép, romantikus történet kerekedhetne ki ebből, ha Catherine megülne a popóján és megelégedne azzal, hogy kijutott a gyűlölt iskolából. 

18 évnyi elnyomás azonban mély nyomot hagy az ember lelkében, s, ha ezt még megspékelik családi titkokkal, hazugságokkal, árulással, kihasználással, szenvedéllyel, szerelemmel, erotikával és sosem ismert, előkerülő rokonokkal, máris nem olyan egyszerűek a mindennapok. 

Szegény Catherine... Jobban tette volna, ha engedelmes kis növendékként ott marad az apácák között. Vagy talán mégsem? 

Zsebkendőt előkészíteni, mert szem nem marad szárazon! Együtt sírhattok, együtt nevethettek Catie-vel, pont úgy, mint ahogy én is tettem. Haláli forma a csaj, nekem aztán elhihetitek. Persze, ő sem hibátlan. Majd meglátjátok, mennyire nem... 

Puszi!

M.G. Brown