Fülszöveggondok

Hogy ne csak fényezzem magam, amiért sikerült megírnom egy csúcs-szuper regényt (hahaha) gondoltam megosztom veletek a tegnap esti nyomoromat. 

Talán tudjátok, - de ha nem, akkor most már igen - hogy a könyvek hátulján elhelyezett tartami ismertetők körülbelül 500 karakterben merülnek ki. Nem is lehetne ez több, mivel nem férne rá a könyvre. (Brühühü). 

Na, már most. Tegnap, mertmártökömkivoltajavítással, gondoltam szórakozok egy kicsit és felüdülésként megírom a FELÉBRESZTVE fülszövegét.

HÁT NAGYON NEM JÖTT ÖSSZE! 

És, amikor azt mondom, hogy nagyon nem, az totálisan kimeríti a 'nagyon nem' fogalmát. Órákon át kínlódtam, fogalmaztam, újraírtam, megírtam pár mondatban, megírtam 2 oldalban, hogy aztán vagy kibővítve, vagy leszűkítve megszülethessen belőle a tökéletes fülszöveg... aha... álmodik a nyomor...

Természetesen az 'újságíróiskolában' tanították, hogy hogyan kell ilyen kis aljas firkálmányokat elkészíteni, és talán simán meg is csinálnám, HA NEM A SAJÁTOMRÓL LENNE SZÓ. 

Szóval, beletört a bicskám elég rendesen. 

A másik 'problémám' az, hogy nem tudtam eldönteni, hogy E/1-ben, vagy E/3-ban véssem le az ismertetőt. (Nekem E/1-ben jobban tetszik). 

Mivel a regényt Catherine narrálja, gondoltam jó buli lenne a saját szavaival összefoglalni a tartalmat és kedvet csinálni a kedves olvasóknak, hogy rákattintsanak a kosárral. (Ha végre elkészülnék minden utómunkálattal). 

Végül, az álom- és a méreg teljesen rátelepedett az agyamra, ezért feladtam a kínlódást, és elnapoltam a feladatot olyan napokra, amikor az elhivatottságom győzedelmeskedik a lustaságom felett. 

Olyan nincs, hogy ne tudjam megcsinálni. :) 

De, ha nagyon érdekel benneteket, itt van egy kb. ezer karakteres tákolmány... jó 'szórakozást'. :) 

Hallottad már, hogy a végzet elől nem könnyű elfutni? Tudom-tudom, klisé, meg minden. A szívás csak az, hogy valóban van benne valami. Na, jó, ha nem vagy olyan rémesen szerencsétlen, mint én, még jó is kisülhet a találkozásból. Persze, én személy szerint jobban tettem volna, ha hagyom a végzetemet elzúgni mellettem, de a világ balekjaként ezt elég nehezen tudtam volna kivitelezni. A vallásos internátusnak köszönhetően, egész életemben szívtam magamban a keresztény tanokat, hogy aztán találkozzak egy rejtélyes idegennel, aki felrúgta a Marsig a létezésről alkotott képemet, és belerángatott az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől – mint utólag kiderült – szülőanyám egész életemben próbált távol tartani. Mondtam én, hogy a végzet elől nem könnyű elfutni, főleg úgy, ha az ember lánya történetesen boszorkány. Említettem már, hogy állítólag annak születtem? Így pedig, nem elég, hogy meggyűlt a bajom a pasikkal, még a magamra szabadított vadászok elől is menekülnöm kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, amik az életemet, vagy a halálomat jelenthetik. A nevem Catherine Elwood, habár, már ebben sem lehetek teljesen biztos…