Jégvirágos szép hajnalt szirmocskák!
Lassan 4 óra, és én egész éjszaka nem aludtam. De legalább a 265. oldalig teljesen le van ellenőrizve minden, és, ahogy az nálam lenni szokott alaposan át is dolgoztam pár fejezetet.
Igazándiból, maga a történetszál ugyanaz maradt, egyszerűen csak próbáltam becsempészni valami újat, amit hiányoltam a 14.-16. fejezetekből. (Ami eredetileg a 7.-8. fejezet volt).
A tervezett 30 oldal/fejezet átszerkesztésre került, így átlagosan 15 oldal ad ki egy fejezetet. Úgy gondoltam, hogy így sokkal könnyebb lesz olvasni, mivel - önmagamból kiindulva - mindig azzal nyúzom magam, hogy "csak még egy fejezetet" elolvasok, a végén pedig már azt sem tudom, hogy mit olvastam. 15 oldal viszont nem a világ.
Több poént is becsempésztem az egyébként drámainak ígérkező fejezetekbe. Ezek azok az oldalak, amikor elég sok minden kiderül és könnyek is lesznek benne, szép számmal, szóval kellett az a poén, az érzelmi hullámvasút miatt.
Egyre jobban imádom Catie-t és egyre könnyebben tudok azonosulni vele. Így, hogy már tudom, merre tart az útja, sokkal egyszerűbb realisztikusan megírni a történetét. Néha úgy érzem, ő vezeti a kezemet. Ezért hálás is vagyok neki. (Csókoltatlak, Catherine Elwood).
Sőt! Mondok jobbat! Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy van ebben a sztoriban annyi, hogy ki lehessen hozni belőle egy trilógiát anélkül, hogy ellaposodjon a történet. Elviekben két kötetet terveztem, ami egy majd' 700 oldalas könyvnél nem kevés befektetett munkát igényel, de Catherine megérdemli, hogy kapjon egy trilógiát. És így a mellékszereplőknek sem kell lemondaniuk a rivaldafényről és a saját kis történeteikről.
Szóval, sok a munka, alig látok, az ujjaim fájnak a sok gépeléstől, a laptopom 0/24-ben dolgozik, de tudjátok mit? MINDEN PERC, AMIT ERRE A REGÉNYRE SZÁNOK MEGÉRI!
Alig várom, hogy végre megismerjétek C-t (ahogy én hívom) és elvarázsoljon benneteket ez az általam kreált világ, ami épp annyira mindennapi, mint amennyire nem. :)
Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése