Második rész és Underground könyv

Kedves szirmik! 

Éppen a második rész címén pörgetem az agyamat. Igazság szerint, három eshetőség kavarog (háh!) a fejemben, amiből egyet pont ezen sorok írása közben lőttem ki. Nem tetszik, na! Bevallom, a címválasztásban sokat nyom, hogy a borítónak mindenképpen tükröznie kell a címet, a címnek pedig - egyértelműen - a cselekményt. Hm-hm! 

Szóval, az elmúlt jó pár órát azzal töltöttem, hogy a szöveg újbóli ellenőrzése helyett PS-ban ügyködtem, hogy egy olyan körülbelüli "valahogy így fog kinézni" képet összerettyintsek a grafikuslánykának, hogy azért mégis legyen valami fogalma az újabb agymenésemről. Az tuti fix, hogy ismét fekete háttérrel fogunk dolgozni, és egészen biztosan rózsa lesz rajta. Megmutatnám, de olyan kis trükkös ez az internet, hogy valaki még el találná lopni, aztán még le is védené, hogy szívjam a fogamat és kezdjek új borítón gondolkodni. Hm, még mit nem! 

Viszont, nagyon szívesen megmutatom nektek, hogyan is néz ki egy Undergroundos könyvecske. Bevallom őszintén, mikor még csak a döntés született meg a fejemben, hogy az Underground Kiadót választom, a leginkább az foglalkoztatott, hogy hogyan néz ki egy náluk született könyv. Habár, láttam már Undergroundos könyvet korábban, de mivel akkoriban még azt sem tudtam, hogy isszák vagy eszik ezt a kiadót (még csak a kiadáson sem gondolkodtam) nem igazán figyeltem meg és nem is nagyon emlékeztem. (Semennyire sem, az igazat megvallva). És, mivel nem lakom Pesten, még csak be sem tudtam sétálni a boltba, hogy szemrevételezzem őket. Igazából, éppen ebben a pillanatban jutott el a tudatomig, hogy rendelhettem volna egy könyvet, (Úristen, mekkora hülye vagyok!) de már mindegy. Szó, mi szó, őrült-mód kutakodtam a neten, hogy legalább egyetlen olyan képet találjak, ami hellyel-közel visszaadja, hogy hogyan is nézhet ki egy náluk készült könyv a valóságban. Nem adta vissza egyik sem. Így hát, hatalmas meglepetés volt még nekem, az írónak is, amikor először a kezembe fogtam a könyvecskémet. Azóta persze már minimálisan leharcolt állapotba került, tekintve, hogy minden egyes családtagom és közeli ismerősöm megforgatta a kezei közt. Ennek köszönhetően arra is fény derült, hogy két nap alatt ki lehet olvasni, ha az ember semmi mást nem csinál egész nap. :D 

Lényeg a lényeg, jöjjön a könyv! 

Utólagos megjegyzés: A videó a blogger miatt ilyen undorító. 4K-ban van pedig felvéve -.-

Az első hét

Éppen egy hete vehettem először a kezembe a gyönyörűséges Kavargó Rózsaszirmokat. Ez az egy hét pedig sok tanúsággal szolgált. 

Például, sosem gondoltam volna, hogy ilyen sok ember szurkol nekem a háttérből. Még ha nem is feltétlenül érdekel mindenkit a téma, vagy a műfaj, amiben alkottam, akkor is jóérzéssel tölt el a tudat, hogy vannak, akik örülnek a boldogságomnak. 

Köszönöm nekik utólag is a kedves és biztató szavakat, na meg a gratulációkat. 

Hálás vagyok azoknak az embereknek is, akik jelezték, hogy érdekelné őket a könyv és azoknak, akik folyamatosan rágják a fülemet, hogy sürgessem már a dolgot, hogy végre ugyanúgy a kezükbe foghassák a Kavargó Rózsaszirmokat, mint én. 

Nekik üzenem, hogy ez hamarosan meg fog történni. :) 

Sajnos "negatív" tapasztalatot is szereztem, ami nem is egészen negatív, de mindenképpen idegesítő, vagy inkább irritáló. Persze, még véletlenül sem vetném ezt senkinek a szemére, de azért magamban fortyogok, vagy éppen elszontyolodok, amikor minden második ember ugyanazt a kérdést intézi hozzám: MAGADRÓL ÍRTAD? 

NEM! 

Nem akarok senkit megbántani, tényleg nem, de fel nem foghatom, miért olyan hihetetlen, vagy elképzelhetetlen, hogy az egész regény a fantáziám terméke. Milliónyi könyvet olvastam már, és sosem fordult még csak meg sem a fejemben, hogy az író a saját életét dolgozta fel a műben, hacsak nem naplóregényről, vagy életrajzi ihletésű regényről volt szó. 

Elmondom mindenkinek, aki megkérdezi, de itt is leírom: 

A Kavargó Rózsaszirmok teljesen, totálisan, csak és kizárólag a fantáziám terméke. Nem az, hogy nem életrajzi ihletésű, de még csak nincs is olyan benne, amit személyesen megéltem (sajnos vagy szerencsére). Van fantáziám. :) Ha semmi mással nem is, legalább azt hadd higgyem már el magamról, hogy fantáziával megáldott a Teremtő. :D De, ez a további kötetekben egyébként is szembetűnő lesz. :) 

Puszi! 

BREAKING NEWS!!!

Kedves Szirmik! 

A tegnapi napon, azaz március 23-án, megérkezett anyához a gyönyörűséges Kavargó Rózsaszirmok, aki napokon belül rendelhető is lesz. :) 

Örömmel tudatom azt is, hogy a befejező (ötödik) kötet több, mint felével kész vagy, így lassan, de biztosan előbb-utóbb megjelenik a teljes sorozat. 

Puszi! 

Új hírek

Sziasztok! 

Örömmel jelenthetem be, hogy kész vagyok, nem csak a második, de a harmadik rész ellenőrzésével is. Amint a kezembe foghatom végre a készülőfélben lévő Kavargó rózsaszirmokat, egyből belekezdek a Vöröslő rózsaszirmok és a Lángoló rózsaszirmok kiadásába, közben pedig összerakom a 90%-ban elkészült negyedik részt, aminek a címét ugyan még nem tudom, de rövidesen szerintem azt is kitalálom. 

Szép napot Nektek! :)

Kézirat

Sziasztok, szirmik! 

Ahogy Catherine mondaná, "bokán fosom magam". Nincs fél órája, hogy elküldtem a kéziratomat a kiadónak. Innen már tényleg nincs visszaút. Igazság szerint, sosem féltem még ennyire. Olyan érzések kavarognak bennem, mintha összedolgoznám azt, amit akkor éreztem, mikor érettségiztem, nyelvvizsgáztam, államvizsgáztam, sőt, hozzá tudnám adni minden főiskolai vizsgámat, minden megmérettetést, amiben életem során részem volt, kiszínezve olyan apróságnak nem nevezhető dolgokkal, mint például az első csókom, vagy az első szeretkezésem, mégsem járna közelében sem annak az érzésnek, amit most érzek. Igazi tériszonyos csaj vagyok, rettegek a csúszómászóktól, a soklábúaktól, félek a mély vízben, sőt, még a repülőgépen is, mégis, egyik érzést sem tudnám ahhoz hasonlítani, mint amin most átmegyek. A szó legszorosabb értelmében RETTEGEK. 

Rettegek attól, hogy hiba maradt a szövegben, hogy megírhattam volna jobbra, ha még dupla ennyi időt szánok rá, attól is tartok, hogy milyen lesz a fogadtatás, félek a negatív kritikáktól, attól pedig egyenesen el vagyok borzadva, hogy mi lesz akkor, ha belebukom és szertefoszlik az álmom, amire jóformán az egész életemet feltettem. Megszámolni sem tudnám, hány ezer munkaórámba kerül(t) ez az egyetlen egy regény, nem beszélve a további kötetekről. Hogy mennyit sírtam és nevettem, amíg írtam, vagy amikor hatszázadjára olvastam újra. Félek, mert nekem tetszik és egyenesen imádom, ugyanakkor azt is tudom, hogy mindenki ízlésvilága más. 

Szóval, jelenleg semmi olyat nem érzek, amit a "büszkeség" vagy az' "izgalom" szavakkal lehetne leírni. Egyszerűen csak rettegek. De, azt nagyon...

Kiadás

Sziasztok, szirmik! 

Nincs sok időm írni, de azért szeretném tudatni veletek, hogy ide is elérkeztünk. Most töltöm a szerződésemet, holnap adom le a kéziratot és suváppá :D :D :D

Hova lett a trilógia?

Sziasztok, szirmik! 

Még mindig antiszociális-üzemmódban állomásozok, de legalább végre vannak fejlemények a regényemmel kapcsolatban. A regényeimmel, többes számban, ami azt illeti. Habár, még nincs meg a tördelés, de előreláthatólag az első rész olyan 500 oldalra fog kijönni. (Kicsit másabb könyvméretre váltottam, minőségi okokból). 

Jó hír viszont, hogy várom a nyomda árajánlatát és már a kiadóval is minden le van tárgyalva. Már tényleg csak az kell, hogy aláfirkantsam a szerződést, és mehet a menet. Ha pedig a nyomda hamar választ ad, akkor olyan május környékén boldog könyv-anyuka leszek. 

Hát van ennél csodálatosabb? 

Hogy mit kell tudni még? Hm, hát lássuk! Ugye, arról volt szó, hogy trilógiába viszem át a történetet, aztán négy köteten gondolkodtam. Most (az új könyvforma miatt) elképzelhető, hogy öt részes lesz. Igazából maga a sztori képes lenne hat-hét könyvet is megtölteni, de visszafogom magam. Nem akarok olyanná válni, mint egy bizonyos írónő (nevet inkább nem írok), aki nem volt képes leállni akkor, amikor a története már semmi újat nem tudott nyújtani az olvasónak. 

Szóval, előreláthatólag öt kötetesek leszünk, ami még éppen az "elfogadható" kategóriában egyensúlyozik. Szívesebben hagynám négy kötetre, az igazat megvallva. Az se nem túl sok, se nem túl kevés, pont ideális, ami azt illeti. Na, majd meglátjuk. 

Most tuszkolom bele a harmadik részt 550 oldalba, aztán meglátjuk, mi fér bele a következő 550-be. :) Ha nagyon necces a dolog, le kell butítanom fejezeteket, amiket viszont nem akarok. Szóval, akkor inkább áttolom öt kötetbe (lenne mivel megtölteni, hohó).