Mikor ráfüggök a PS-re :D

Bocsi!

Tudom, hogy videót ígértem mára, de olyan rosszul vagyok, hogy fel sem bírok kelni az ágyból. :( De nem kell aggódni, lesz videó, amint össze bírom szedni magamat. :) 

(Remélhetőleg ez pár napon belül megtörténik). 

Videó

Sziasztok Szirmocskák!

A szövegszerkesztés sokkal brutálisabb munka, mint megírni egy regényt. De komolyan! 

Holnap erről, és még sok egyéb másról fogok beszélni nektek egy videóban. :)  Jó éjt!

                                                                                                        - Hajni -

                      

                                                                                                                 

Melyik legyen?

Az életem egyszerű volt és unalmas, amíg egy rejtélyes idegen a maga pofátlan módján bele nem rángatott az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Úgy látszik, a végzet elől nem könnyű elfutni, főleg ha az ember lánya történetesen boszorkány. Nem elég, hogy meggyűlt a bajom a pasikkal, még a boszorkányvadászok elől is menekülnöm kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, amik az életemet, vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. A nevem Catherine Elwood, habár, már ebben sem lehetek teljesen biztos…

Az életem egyszerű volt és unalmas, amíg fel nem bukkant egy rejtélyes idegen, hogy belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám egész életemben próbált távol tartani. De, mint tudjuk, a végzet elől nem könnyű elfutni, főleg, ha az ember lánya történetesen boszorkány. Említettem már, hogy állítólag annak születtem? Nincs mese, meg kell tanulnom használni az erőmet, mielőtt a vadászok kiszipolyozzák belőlem. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos… 

Már megint felülírtam önmagam

Jégvirágos szép hajnalt szirmocskák! 

Lassan 4 óra, és én egész éjszaka nem aludtam. De legalább a 265. oldalig teljesen le van ellenőrizve minden, és, ahogy az nálam lenni szokott alaposan át is dolgoztam pár fejezetet. 

Igazándiból, maga a történetszál ugyanaz maradt, egyszerűen csak próbáltam becsempészni valami újat, amit hiányoltam a 14.-16. fejezetekből. (Ami eredetileg a 7.-8. fejezet volt). 

A tervezett 30 oldal/fejezet átszerkesztésre került, így átlagosan 15 oldal ad ki egy fejezetet. Úgy gondoltam, hogy így sokkal könnyebb lesz olvasni, mivel - önmagamból kiindulva - mindig azzal nyúzom magam, hogy "csak még egy fejezetet" elolvasok, a végén pedig már azt sem tudom, hogy mit olvastam. 15 oldal viszont nem a világ. 

Több poént is becsempésztem az egyébként drámainak ígérkező fejezetekbe. Ezek azok az oldalak, amikor elég sok minden kiderül és könnyek is lesznek benne, szép számmal, szóval kellett az a poén, az érzelmi hullámvasút miatt. 

Egyre jobban imádom Catie-t és egyre könnyebben tudok azonosulni vele. Így, hogy már tudom, merre tart az útja, sokkal egyszerűbb realisztikusan megírni a történetét. Néha úgy érzem, ő vezeti a kezemet. Ezért hálás is vagyok neki. (Csókoltatlak, Catherine Elwood). 

Sőt! Mondok jobbat! Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy van ebben a sztoriban annyi, hogy ki lehessen hozni belőle egy trilógiát anélkül, hogy ellaposodjon a történet. Elviekben két kötetet terveztem, ami egy majd' 700 oldalas könyvnél nem kevés befektetett munkát igényel, de Catherine megérdemli, hogy kapjon egy trilógiát. És így a mellékszereplőknek sem kell lemondaniuk a rivaldafényről és a saját kis történeteikről. 

Szóval, sok a munka, alig látok, az ujjaim fájnak a sok gépeléstől, a laptopom 0/24-ben dolgozik, de tudjátok mit? MINDEN PERC, AMIT ERRE A REGÉNYRE SZÁNOK MEGÉRI!

Alig várom, hogy végre megismerjétek C-t (ahogy én hívom) és elvarázsoljon benneteket ez az általam kreált világ, ami épp annyira mindennapi, mint amennyire nem. :) 

Puszi! 

A szexjelenetekről, őszintén

Tagadhatjuk, hogy mindannyian szeretjük a jól megírt szexjeleneteket - meg úgy kompletten a szexjeleneteket. Úgy is is fogalmazhatnánk, hogy a regényekben lévő szexjeleneteket a nők "pornófilmjei". Éppenséggel csak a fene-nagy női önérzetünk és belénk nevelt erkölcseink nem engedik, hogy beismerjük: bizony, nekünk nőknek is szükségünk van az erotikus történetekre. 

A férfiakkal ellentétben - emocionális lényekként - való igaz, hogy jobban preferáljuk a szépen megfogalmazott, művészi erotikát a hardcore gangbang-el szemben, a lényegen mindez azonban csöppet sem változtat. A szexjelent szükséges, főleg, ha a felnőtt olvasók a célközönségünk. 

A szex ugyanannyira hozzátartozik az élethez, mint az evés, a kirándulás, vagy éppen a munkába járás. A különbség csak annyi, hogy erről valami miatt nem illik beszélni. 

És éppen ez teszi a szexjelenetek írását kínossá. Mert hát, magának mindenki beismeri a betegesnek titulált vágyait (Úristen, egy felnőtt ember érdeklődik a szex után, micsoda szentségtörés), az olvasók elé tárni a képzelt világunkat már sokkal-sokkal nehezebb. 

Hiszen, ezzel adok egy darabot önmagamból. Odaadom az olvasómnak a szexuális fantáziámat (hazudik, aki azt mondja, hogy neki nincs olyan) odaadom a vágyaimat, vagy éppen az emlékeimet, a saját tapasztalataimat, a látottakat és olvasottakat. Ezekből pedig összejön egy (de általában több) szexjelent. 

És, hogy ez milyen az írónak? Számomra olyan, mintha meztelenül állnék az olvasóim előtt és hagynám, hogy megszemléljék a testem minden egyes porcikáját. Az idegen emberekkel még nincs is olyan nagy probléma. Végtére is, csak kevés esély van arra, hogy visszajutnak hozzám a szavaik. Az már sokkal kellemetlenebb, amikor ismerősök olvassák a szexuális fantáziánkat, hovatovább, olyan emberek, akik mondjuk a haragosaink és bizonyosan tudjuk róluk, hogy ki fogják kacagni a szavainkat. 

Nagyon sokáig ez tartott vissza attól, hogy beletegyek egy jó jelenetet a könyvembe. Ami az én lelki szemeim előtt szexi volt, érzéki és erotikus, mégsem mertem leírni, vagy ha leírtam, csakhamar ki is vágtam. Hogy miért? Mert elképzeltem az ismerőseimet, amint olvassák a sorokat. Elképzeltem az exeimet, amint magukra ismernek egy-egy jelenetben, vagy egyszerűen csak megmosolyogják a gondolataimat. Igen, az embert érdekli, hogy mit gondolnak róla mások. Hogy mit gondolnak azok az emberek, akik körülveszik. 

Engem személy szerint olyannyira érdekelt, hogy majdnem szexjelenet mentesen küldtem nyomdába a Felébresztvét. Voltak ugyan utalások, apró részletecskék, de ódzkodtam attól, hogy bárki is, aki ismer pironkodjon, vagy nevessen a soraimon. 

Az utóbbi pár napban azonban - hála az utolsó ellenőrzésnek - meggondoltam magam. Akárhogyan próbáltam elnyomni az érzést, hogy a fejemben meglévő szexjelenetek nélkül is megáll a történet a saját lábán (mert megállna), mégis hiányérzetem volt. Hiányzott az a plusz, az az erotika, ami egy jó felnőtt regényt jó felnőtt regénnyé tesz. 

Persze, arra is próbálok vigyázni, hogy ne billenjen át a mérleg nyelve és a szex ne vegye el a hangsúlyt a történet valódi mondanivalójától. De, ha már úgyis tudjuk, hogy megtörténik két ember között az, aminek meg kell történnie, miért hallgatnánk róla? Miért intéznénk el két félmondattal, pár aprócska utalással? 

A szex nem bűn. A szex nem rossz. A szex az emberi élet egyik legszebb és legtisztább ajándéka, amit egy percig sem szabad szégyenkezve megélnünk. 

Ezért döntöttem úgy, hogy büszkén vállalom a fejemben lévő képeket, és megadom Catherinnek a lehetőséget, hogy elmesélhesse ezeket a pillanatokat. 

Szóval, igen. A Felébresztve tartalmazni fog szexjeleneteket. Szenvedélyes szexjeleneteket. Mert istenemre legyen mondva, urban fantasy létére próbálom a legrealisztikusabban érzékeltetni Catherine világát. 

TÁDÁÁÁÁ