Kérdések és válaszok a magánkiadásról

Mióta megjelent a Kavargó Rózsaszirmok mind többen és többen faggatnak a magánkiadással kapcsolatban. Sokan nem értik, mi is ennek a menete, mások a jogokkal és kötelezettségekkel nincsenek tisztában, megint mások pedig még mindig le vannak ragadva azon a szinten, hogy "magánkiadásra csak azok adják a fejüket, akik olyan (Isten bocsá') szarul írnak, hogy szóba sem áll velük egy hagyományos kiadó". Ebben a bejegyzésben szeretnék helyretenni néhány dolgot, és segítséget nyújtani azoknak, akik szintén magánkiadáson gondolkodnak. Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha csinálok egy GYIK-et, és úgy adok választ a kérdésekre. 

# A magánkiadás drága mulatság? 

Ez relatív. Attól függ, hogy kinek mi "drága" és mi nem. Szóval, megpróbálok egy átlag magyar munkabérhez viszonyítani. Ha pedig így teszek, akkor azt kell mondanom, hogy nem. A magánkiadás manapság már eléggé pénztárcabarát módon kivitelezhető. Például az Underground Kiadónál négy csomag közül is lehet választani. Mivel én szeretek biztosra menni, ezért szerkeszthető verzióban küldtem el a kéziratomat, és a POD mellett döntöttem. (Erről később írok). Nekem így került 32.000 forintba a tördelés, a borító elkészítése, az ISBN ügyintézés (erről is írok később, hogy mi ez és miért fontos), a nyomdai kilövés és még a mintapéldányomat is ingyen készhez kaptam. Szóval, nem. Egyáltalán nem mondhatnám, hogy a magánkiadás drága mulatság, ha csak azt vesszük alapul, hogy a kezemben foghatom az elmém végtermékét. Mi kerül hát sokba? Lépjünk tovább! 

# Hogyan lesz a kéziratomból jól olvasható, "könyvszerű" szöveg? Ki írja át nekem? És az mennyibe kerül?

Jaj! Na, ez az a kérdés, amitől agyérgörcsöt tudnék kapni, akárhányszor csak meghallom. Nem tudom, miféle tévképzet él az emberek fejében a szöveg gondozásával kapcsolatban, de bizton állíthatom (noha még nem volt hozzájuk szerencsém), hogy sem egy lektor, sem egy korrektor nem fogja szigorú értelemben véve átírni a szöveget. A korrektor egyébként is a helyesírásra, mondatszerkezetekre, stb., fókuszál, és a lektor feladatköre sem az, hogy újraírja az író kéziratát. Hogy egy példát hozzak; ő hívja fel az író figyelmét arra, ha a cselekményben ellentmondás van. Tehát, ha mondjuk a harmadik fejezetben Klárika aggodalmasan beletúr pixie stílusúra nyírt hajába, akkor két fejezettel arrébb Feri ne nézze már nyálcsorgatva, ahogy Klárika vaskos csigái szexin hullámzanak a feltámadó szélben, mert, hacsak Klárikának nincs extra hajnövekedésért felelős génállománya, vagy keratinos hajhosszabbítása, ez teljességgel lehetetlen. Viszont, én amondó vagyok, hogy egy író köteles legalább annyira ismerni a saját karaktereit és természetesen az általa megálmodott cselekményt, mint önmagát, ha pedig ezt vesszük alapul, akkor egyébként sem kerülhet ilyen ellentmondásba önmagával. Ha mégis így esne, az számomra azt sugallja, hogy még az író sincs teljesen tisztában a saját történetével, akkor pedig megette a fene az egészet. Egy nyelvi lektor javítani fogja az alábbi egyszerű mondatot is: Felhagytam a futással, és megtámaszkodtam a térdeimen. Hogy miért? Mert ez a mondat így hangzik helyesen: Felhagytam a futással, és megtámaszkodtam a térdemen. Feltűnt, hogy az első mondat hibás? Persze, hogy nem. Mert a való életben nem vagyunk anyanyelvi lektorok. Mondunk ilyet. Mint ahogy olyat is mondunk, hogy "Nevenincs Kisasszony kivillanó mellbimbói kiverték a biztosítékot". Ha én egy ilyen mondatot le mertem volna írni újságírás órán, a tanár úr úgy hajított volna ki nem az, hogy a teremből, egyenesen az egyetemről, hogy azt is elfelejtettem volna, hogy egyáltalán valaha is betettem a lábamat az intézménybe. Hogy miért? Mert a biztosítékot maximum a villanyóra szokta lecsapni, egy kivillanó mellbimbó biztosan nem "veri ki". Mivel azonban a való életben nem vagyunk irodalmárok, anyanyelvi lektorok pedig végképp nem, én simán a Catherine szájába adnék egy ilyen mondatot, történetmesélés közben: "Daniel már-már elviselhetetlennek tűnő tisztaságmániája teljesen kiverte nálam a biztosítékot". Mert a szereplőm sem anyanyelvi lektor. Miért ne mondhatna ilyet? Honnan kellene tudnia, hogy ez "nem helyes"? Az olvasó pedig nem fogja kielemezni minden egyes mondat nyelvtani szerkezetét. Ugyanúgy át fog siklani rajta a szeme, mint az esetleges elütéseken, és a nyelvtani hibákon. A hiba - az én felfogásom szerint - egyébként is csak akkor számít hibának, ha a megértést gátolja, nehezíti, rontja. Például: "Megbeszéltük a férjemmel, hogy válunk". Ebben látszólag semmiféle hiba nincs, de ha az író történetesen azt szerette volna kifejezni, hogy a házaspár arra a döntésre jutott, hogy várni fognak, akkor már zavaró a "várunk" helyett a "válunk". Ilyen és ehhez hasonló dolgokra figyelnek ezek az említett szakemberek. Mivel ezen hibák felkutatása és korrigálása magas szintű szakértelmet igényel, így senki sem várhatja, hogy potom pénzből megússza ezeket a javításokat. Ezeknek a szakembereknek az ára egy átlagos hosszúságú regény esetén több százezer forintra is rúghat. Magánkiadásban pedig mindig az író döntése kell legyen, hogy bízik-e magában annyira, hogy kihagyja ezen szakemberek munkáját. Én kihagytam. És még egy olvasó sem küldött nekem nyelvtani elemzést a mondataimról. Pedig biztosan nekem is vannak elbénázott mondataim, elütéseim pedig végképp akadnak. A jó hír, hogy ilyen elütéseket találni bármelyik neves kiadó által kiadott könyvben is. 

# Mennyi hasznom fog származni a könyvemből? 

Őszintén? Semmi. Bárki, aki megveszi, vagy egyáltalán csak hall a Kavargó Rózsaszirmok című könyvemről, ami 3500 forintba kerül, azt hiszi, hogy pár eladás után multimilliomos leszek. A nagy lóf@szt!Az én könyvem gyártási ára 3150 forint, ami azt jelenti, hogy egy példányon van 350 forint hasznom, amire még rájön az adó (miért is ne), így lényegében olyan 200 forintot könyvelhetek el minden eladott példány után. Könnyű kiszámolni, hogy ha 100 példányt sikerül is eladnom, az még mindig csak 20.000 forint haszon, ami még a befektetett 32.000 forintot sem téríti vissza, nem az, hogy a második részt egyáltalán ki tudjam hozni belőle, a befektetett munkaóráról nem is beszélve. Nevenincs íróként a könyvkiadás egy nagy deficit. Akármit is ígérnek a különböző profitorientált kiadók, hogy "majd így, meg majd úgy, meg bla, bla, bla", az első regény mindig deficites. 

# Hogyan legyek ismert író? 

Nem tudom, de bárki rájön, legyen szíves és közölje velem is! A könyvkiadás, különösen a magánkiadás egy nagy lutri. Vagy bejön, vagy nem. (Többnyire nem). Én inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy: "Hogyan ismerjék meg a művemet azok, akikhez a történetem szól"? Hogy hogyan? Hát... ha van rá anyagi fedezet, akkor mindenféle különböző reklámozási technikákat be lehet vetni, a keresőoptimalizálástól kezdve az óriásplakátokig. Ha nincs, akkor kreatívnak kell lenni. Elvégre, egy író kreatív, nem? Szerintem erre egyébként sem lehet konkrét választ adni. Mindenkinek ott és abban a közegben kell reklámoznia a könyvét, akiknek az adott mű szól. Én azt mondom, éljen a social media! 

# Mi a magánkiadás menete? 

Egyén- és igényfüggő, na meg persze nagyban függ a választott kiadótól is. Az Underground Kiadónál nem valami bonyolult a dolog, ha esetleg őket választanád, IDE kattintva minden információ megtalálható. De én is szívesen segítek, ha tanácsra van szükséged. Csak dobj egy üzit a hajnalka.barna@gmail.com email címre. Mindenképpen válaszolok. Egyébként, én csak kampányolni tudok mellettük (nem, ezért egy fityinget sem adnak). Beszéltem olyan ismerőssel, aki konkurens kiadónál jelentette meg a művét. Hááát... Annyit mondok csak, hogy ízlések és pofonok...

# Miért válasszam a magánkiadást?

Erre nem tudok választ adni. De azt el tudom mondani, hogy én személy szerint miért választottam az UGK-t ahelyett, hogy különböző nagynevű kiadóknál házaltam volna. Először is, nem volt kedvem hónapokat, talán éveket várni arra, hogy válasz érkezzen az elküldött kéziratommal kapcsolatban. Türelmetlen vagyok, és úgysem bírtam volna ki. Másodsorban, nagyon nem fűlött hozzá a fogam, hogy számomra tök idegen emberek belekontárkodjanak a sztorimba, abba, hogy mit és hogyan kellene írnom, hogy hány kötetesre tervezem a művemet, hogy milyen borítót szeretnék, és így tovább. Így minden az én választásom és természetesen az én megfeszített munkám gyümölcse. Ez pedig hatalmas büszkeség, nem mellékesen függetlenség. Az egyetlen kötelezettségem az, hogy két évig nem adathatom ki más kiadóval a regényemet. Mivel ilyen ambícióim egyébként sincsenek, ez nem valami nagy ár. A magánkiadás egyébként is kötetlenebb, szabadabb. És ha nem is érek el olyan széles olvasóközönséget, mint a neves kiadók nyomdagépeiből kikerülő könyvek, akkor is büszkén mondhatom el, hogy ez csak és kizárólag az én érdemem. 

Bármiféle egyéb kérdés, kívánság, óhaj-sóhaj merül fel, nyugodtan keress itt, vagy ezen az email címen:hajnalka.barna@gmail.com. Ha pedig tetszik a könyvem, IDE kattintva rendelhetsz.